Kicsit késve, de akkor íme a képek és az események:
Egy hónapja Dani a nagyiékkal Cegléden nyaralt, és onnan elmentek Kecelre a Haditechnikai Parkba. Az utóbbi időben állandóan katonás képeket készített, így a papi szerint itt volt az ideje,
hogy lásson ilyen hadászati dolgokat.
Épphogy hazajött, indultunk is Sárvárra egy hétre. Nagyon jó időt (nem túl meleg, pont kirándulós) fogtunk ki. megnéztük a Jeli, a Sárvári Arborétumot. Találtunk még néhány nyíló rododendront. Megmondom őszintén, ezek miatt a virágok miatt mentünk erre a környékre. Sajnos előbb nem tudtunk menni, de mégy egyszer májusban ellátogatunk az tuti. Gyönyörű lehet, amikor ezek az ember nagyságú bokrok nyílnak.
Megnéztük Sárváron a Nádasdy-várat, és persze ha már erre a környékre mentünk a Sümegi vár sem maradhatott ki egy igazi lovagi tornával. Dani nagyon élvezte, főleg az utóbbit. Persze fürödtünk is (inkább csak a fiúk) és Dani végre hajlandó volt megkóstolni a fagyit.
Hazaérésünk után Dani a frászt hozta ránk; felszippantott (most már azt mondja feldugott) egy vasalós gyöngyöt. Mivel mi nem láttuk sehol, rohanás az ügyeletre, onnan a kórházba. Egy éjszakát benntöltöttünk kettesben. Mivel ő aludt mint a bunda, és végig az orrán vette a levegőt, megúszta az endoszkópos keresgélést és másnap hazaengedtek, hogy valószínű a gyöngy sehol nincs. Ha mégis, úgyis észrevesszük. Azóta egy torokgyulladáson kívül, más baja nem volt szerencsére.
Aztán még gyorsan Danit megkereszteltük. Jobb későn, mint soha. Végre anyukám is megnyugodhat.
Én jól vagyok, a bár most egy cukorvizsgálat előtt vagyok, mert megint határon volt a cukrom. A hasam szépen kerekedik, Dani szerint már 16 méteres.
Hímezni sajnos semmi kedvem nincs. Most épp a ruhákat válogatom, mert lassan helyet kell készíteni a legifjabb ruhácskáinak.
Most már befejezem eseménydús hónapunk beszámolóját.
Egy hónapja Dani a nagyiékkal Cegléden nyaralt, és onnan elmentek Kecelre a Haditechnikai Parkba. Az utóbbi időben állandóan katonás képeket készített, így a papi szerint itt volt az ideje,
hogy lásson ilyen hadászati dolgokat.
Épphogy hazajött, indultunk is Sárvárra egy hétre. Nagyon jó időt (nem túl meleg, pont kirándulós) fogtunk ki. megnéztük a Jeli, a Sárvári Arborétumot. Találtunk még néhány nyíló rododendront. Megmondom őszintén, ezek miatt a virágok miatt mentünk erre a környékre. Sajnos előbb nem tudtunk menni, de mégy egyszer májusban ellátogatunk az tuti. Gyönyörű lehet, amikor ezek az ember nagyságú bokrok nyílnak.
Megnéztük Sárváron a Nádasdy-várat, és persze ha már erre a környékre mentünk a Sümegi vár sem maradhatott ki egy igazi lovagi tornával. Dani nagyon élvezte, főleg az utóbbit. Persze fürödtünk is (inkább csak a fiúk) és Dani végre hajlandó volt megkóstolni a fagyit.
Hazaérésünk után Dani a frászt hozta ránk; felszippantott (most már azt mondja feldugott) egy vasalós gyöngyöt. Mivel mi nem láttuk sehol, rohanás az ügyeletre, onnan a kórházba. Egy éjszakát benntöltöttünk kettesben. Mivel ő aludt mint a bunda, és végig az orrán vette a levegőt, megúszta az endoszkópos keresgélést és másnap hazaengedtek, hogy valószínű a gyöngy sehol nincs. Ha mégis, úgyis észrevesszük. Azóta egy torokgyulladáson kívül, más baja nem volt szerencsére.
Aztán még gyorsan Danit megkereszteltük. Jobb későn, mint soha. Végre anyukám is megnyugodhat.
Én jól vagyok, a bár most egy cukorvizsgálat előtt vagyok, mert megint határon volt a cukrom. A hasam szépen kerekedik, Dani szerint már 16 méteres.
Hímezni sajnos semmi kedvem nincs. Most épp a ruhákat válogatom, mert lassan helyet kell készíteni a legifjabb ruhácskáinak.
Most már befejezem eseménydús hónapunk beszámolóját.
2 megjegyzés:
Ez tényleg eseménydús volt! Sok szépet láttatok.
Szépen kerekedik a pocid:))
Jó egészséget nektek!
Andi, hát igazán bőven volt nyaralás, látnivaló, pihenés nálatok!:)
Dani hatalmasat nőtt, alig lehet ráismerni, de a te pocakod is alakul:)
A terhesség alatt nekem sem volt kedvem hímezni, de aztán visszajött elég gyorsan.
Megjegyzés küldése